Bejelentkezés Regisztrálás

Bejelentkezés

cimer szines 200 akkrekival tehetsegpont alapitvany logo logo evopro colorfacebook-logo

Keszegh István

1950 - 2019

keszegh

A Selye János Gimnázium (Rév – Komárom) legendás matematikatanára, 1985 és 1991 között igazgatója, az Erdős Pál Matematika Tehetséggondozó tanára, 2019. március 24-én, rövid betegség után, életének 69. évben elhunyt.

Keszegh István matematika-fizika szakos gimnáziumi tanár 1950. június 22-én Marcelházán született, 1968-ban érettségizett a komáromi magyar gimnáziumban, majd 1974-ben a prágai Károly Egyetemen szerzett diplomát matematika-fizika szakon.
Tanári pályáját a nagymegyeri gimnáziumban kezdte, majd 1980-tól a komáromi gimnáziumban tanárként és igazgatóként dolgozott egészen nyugdíjazásáig. Kimagasló tevékenységével tudásalapú gimnáziumot hozott létre, amely a minőségi munkából táplálkozott. Széleses látókörű, szakmailag kiválóan felkészült pedagógus volt, tanítványai rajongva szerették. Kiemelt feladatának tekintette a matematikai tehetséggondozást, melynek eredményeként sok diákot juttatott el matematikából országos olimpia legmagasabb szintjére, a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiai csapattagságig.
Személyében kiváló szervezőt is megismerhettünk. Évtizedeken át Ő volt a Kenguru Nemzetközi Matematika Verseny felvidéki szervezője, mellyel lehetővé tette, hogy diákjai anyanyelven oldhassák meg a feladatokat. Ő volt a Zrínyi Ilona Matematika Verseny felvidéki fordulójának lebonyolítója is. Létrehozta a PROMATEK Társaságot, melynek célja felkarolni a fiatal magyar matematikai tehetségeket; szándéka, rendeltetése, hogy a felvidéki diákokból sikerüljön létrehozni a felvidéki magyar matematikai olimpiai csapatot. Rendszeresen részt vett különböző matematikai táborokban, vándorgyűléseken, ahol széleskörű kapcsolatot épített az anyaország pedagógusaival. Ennek kapcsán került szoros kapcsolatba a Matematikai Tehetségekért Alapítvánnyal is, és ezt követően bekapcsolódott az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó munkájába tanárként, és szervezte a felvidéki diákok részvételét.
Több mint tíz éven át tanított a Soproni Benedek Elek Óvóképző Főiskola kihelyezett tagozatán, oktatott a komáromi Selye János Egyetemen, alapító tagja volt a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének. A szövetség egykori országos alelnökeként, illetve a szövetség országos és komáromi területi választmányának tagjaként főként szakmai kérdésekkel foglalkozott. Szorgalmazta a tehetséggondozás színvonalának emelését, az állandó innováció megvalósítását, illetve azt, hogy a matematika oktatása területén is létrejöjjön és megerősödjön az oktatás teljes autonómiája, mint egyedüli létező megoldás a problémák megoldásához. 
Munkásságát több szakmai díjjal is jutalmazták, így 2003-ban a Szent Gorazd, ugyanebben az évben a Felvidéki Magyar Pedagógus-díjjal, 2011-ben a Beke Manó Emlékdíjjal.
A matematika iránti lelkesedése és elkötelezettsége nyugdíjas éveiben sem hagyott alább, jelentkező betegségeinek intő jeleit figyelmen kívül hagyva vállalta továbbra is szervezte a versenyeket, bátorított diákot, pedagógust.
Váratlan halálhírét megdöbbenten fogadta az Erdős program minden tanára, barátai, ismerősei és egykori tanítványai. Nehezen búcsúzom én is kedves, mindig mosolygós barátomtól. Emlékét örökké megőrizzük.

keszegh2

196 mesterm2019 78b0908 pinterf
 
A MOL Mester-M Díj azoknak az áldozatkész tanároknak, edzőknek a munkáját ismeri el, akik ösztönzik a tehetséges gyerekeket a sport, a művészet és a tudomány területén, ezzel egy időben szakmailag, emberileg is tanítványaik példaképei. A pedagógusokat általában saját, korábbi diákjaik és tanítványaik jelölik a díjra, majd a legérdemesebb jelöltek közül a MOL Alapítvány kuratóriuma összesen tíz személyt díjaz. Idén a kuratórium több mint 400 jelölt közül választotta ki azt a négy természettudományos oktatót, három művésztanárt, valamint három edzőt, akik átvehették az elismerést. 
 

Dr. Pintér Ferenc a nagykanizsai Batthyány Lajos Gimnázium nyugalmazott matematika tanára, a Pannon Egyetem Nagykanizsai Kampuszának tanára, a Matematikai Tehetségekért Alapítvány elnöke, a középiskolai matematikai tehetséggondozás meghatározó személyisége. 

Évtizedek óta dolgozik a magas színvonalú matematikai tehetséggondozás megteremtéséért. Létrehozta az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozót, közreműködött a Nemzetközi Kenguru Matematika Verseny meghonosításában. Tanítványai sikeresen szerepelnek a tanulmányi versenyeken, majd folytatják egyetemi tanulmányaikat, szakmai pályafutásukat. Precizitása példamutató, személyisége meghatározó a diákok számára. Az Erdős Programban résztvevő egykori tanítványai jelölték, akik ma meghatározó munkakörökben dolgoznak az üzleti szférában, software fejlesztésben, vagy egyetemi oktatók lettek. Munkáját többek a Magyar Köztársasági Arany érdemkereszttel és Rátz Tanár Úr Életműdíjjal ismerték el.

El tudják képzelni, hogy a tanév lezárta után vannak gyerekek, akik felkerekednek a Balatonhoz, ott pedig idejük egy részében iskolapadban ülnek és matekoznak? Mindezt nem büntetésből, hanem szerelemből teszik. Az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó fonyódi táborában jártunk.

„Ma délelőtt a diofantoszi egyenletekről volt szó, majd különböző egykörzős szerkesztéseket csináltunk” – mondja az egyik kaposvári táborozó lány mosolyogva. Valószínűleg elég furcsán nézek rá, mert gyorsan hozzáteszi, hogy délután viszont szabad program lesz: mennek fürödni, vagy ha azt az idő nem engedi, kézműveskedni.

(Nem állom meg, hogy ne fedjem fel azon olvasók előtt, mi fán terem a diofantoszi egyenlet, aki netán nem tudná: „általában olyan egész együtthatós algebrai egyenletek, melynek a megoldásait is az egész – esetenként a racionális – számok körében keressük”. Bővebben, mondjuk itt. Szerencsére a körző és a szerkesztés mindenkinek ismerős lehet.)

A „Bacsákban” vagyunk, azaz a fonyódi Bacsák György Szakgimnázium és Szakközépiskolában. Ránézésre ebben a suliban nem ért véget a tanév, júliusban is kis létszámú csoportok ülnek a termekben, akik a tanárra figyelnek, jegyzetelnek, matekoznak. De mielőtt bárki az oktatási jogok biztosához fordulna emiatt, eláruljuk, hogy ez egy balatoni tábor, konkrétan az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó (EPMT) immár hagyományos tábora. Délelőtt bizony – sok diák megrökönyödésére – a gyerekek tanórákon vesznek részt.

És mindezt önszántukból teszik! Egy másik 9.-es lány úgy fogalmaz, hogy ő egyszerűen szereti a matematikát. „Olyan ez nekünk, mint másnak a rejtvényfejtés, ha találkozunk egy jó kis matematikai problémával, addig gondolkodunk, amíg ki nem találjuk a megoldást. Egyszerűen jó érzés rájönni a megoldás útjára, sikerélmény. Ha ez nem sikerül, akkor frusztráltak, idegesek leszünk, és ez motoszkál a fejünkben egész nap.”

©

„A matekot ott hagyjuk a foglalkozásokon”

Be is lesünk Pintér Ferenc, a tábort és az EPMT programot fenntartó Matematikai Tehetségekért Alapítvány (MaTe) elnöke kalauzolásában egy-két terembe. Valóban, ránézésre pont olyan, mintha mindenütt valami normál matek-szakkör folyna, hol függvényekről, hol sorozatokról van szó (A tudósító a halántékához szorított fegyver fenyegetésében sem tudná megmondani pontosan, miről.)

A katedra előtt az ország legjobb matektanárai, a padokban az ország legjobb matekos diákjai.

A napirend úgy néz ki, hogy reggel nyolctól egyig ezek a foglalkozások folynak, onnantól viszont szabadprogramjuk van a diákoknak. Kérdezem az egyiket, hogy később a Balaton-parton, napozás közben is az itt tanultakról fognak-e beszélgetni (már semmin sem lepődök meg), de kiderül, hogy erről szó nincs: „a matekot ott hagyjuk a foglalkozásokon, délután már pihenünk, fürdünk, sportolunk.” Mint egy „normális” gyerek – teszem hozzá. Némileg lesajnáló mosollyal nyugtázzák, hogy már megint ezen rugózom.

Hiszen ők is „normális gyerekek”, csak annyiban különböznek a többiektől, hogy szeretik és tudják is a matematikát. Ők azok, akik rendre résztvevői és nyertesei az országos és nemzetközi versenyeknek, és akikből valószínűleg a jövő legjobb mérnökei, természettudományos kutatói lesznek.  A táborba ugyanis az EPMT-ben részt vevő gyerekek jelentkeznek, azaz olyanok, akik kifejezetten tehetségesek matematikában.

Pintér Ferenc
©

Megtalálni a tehetségeket

A programról már Pintér tanár úrral beszélgetünk, aki maga is, a többi tanárhoz hasonlóan, amolyan tábori szerkóban feszít, rövidnadrágban, fehér pólóban. Mint mondja, a tehetséggondozó – különböző előzmények után – 2001-ben indult a veszprémi egyetem informatikai kara fennhatósága alatt, két éve vette át az alapítvány (amely e mellett a Kenguru Nemzetközi Matematika Versenyt is szervezi, könyveket ad ki, tanártovábbképzéseket bonyolít). A célja az, hogy elsősorban vidéken megtalálja és felkarolja a matekból tehetséges gyerekeket egészen kis koruktól az egyetemig.

Amit a fővárosban a Fazekas és még néhány más matematika tagozatos iskola nyújt a gyerekek fejlődéséért, azt próbálja pótolni a vidéken, az ilyen lehetőségektől távol lévő fiataloknak az Erdős-program.

Mint magyarázza, elsősorban a problémamegoldó stratégiákra, a hatékony matematikai gondolkodásra próbálják rávenni a diákokat. Nem eljárásokat gyakoroltatnak be velük, a középpontban a kreativitás fejlesztése és a csoportban folyó munka áll, hiszen „a modern versenyképes gazdaságban előtérbe kerülnek a kooperációval, a kritikai gondolkodással, az információk hatékony feldolgozásával kapcsolatos készségek, egyre fontosabb az együttműködési, az alkalmazkodó, a kommunikációs képesség, az információk hatékony megszerzése és feldolgozása, a képzelőerő, a megszokottól eltérő látásmód.” Mind e mellett természetesen kiemelt cél a matekversenyekre felkészítés is.

©

Az eredetileg Nagykanizsáról indult program eredményei magukért beszélnek, a tanár büszkén mondja, hogy nemigen van olyan verseny, ahol az első 10-ben legalább 7 gyerek nem itt vértezte volna fel magát.

Mára az EPMT országos, sőt nemzetközi hírű modellprogrammá nőtte ki magát (átvette egy erdélyi egyetem, legutóbb pedig az egyiptomi kopt keresztények érdeklődtek iránta).

Hétvégi matek

A tehetséggondozó hétvégi bentlakásos tréningekre épül, a tanév során két helyszínen, Veszprémben és Szolnokon gyűlnek össze 5-5 hétvégén a diákok, akik egy-egy ilyen alkalommal hét 90 perces foglalkozáson vesznek részt a legjobb magyar matektanárok vezetésével. Ez a pedagógusok számára egyfajta misszió, ahogy Pintér fogalmaz, ők „megszállott emberek, akik a tehetséggondozásra tették fel életüket”.

A diákok pedig jelentkeznek az ország minden részéről, jelenleg mintegy 200 matektehetség vesz részt a foglalkozásokon. Ezeknek a matematikai tréningen túl van egy másik fontos hozadéka is, a motiváló közeg. Ezt már Hegyháti Máté mondja, aki jelenleg tanít a táborban és a tanévközi foglalkozásokon egyaránt, de korábban diákként maga is Erdős-programos volt.

„Azért is fontosak ezek a táborok, mert látjuk egymást. Ott ülnek mellettem azok, akik tavaly megnyerték az országos versenyt. Piszkál, hogy ők jobbak nálam, hiába én vagyok a városi, megyei szinten a legjobb, és ez egyre magasabbra állítja a lécet. Bár abszolút baráti légkör van a táborokban, van egy egészséges versengés is” – emlékszik vissza a diákként országos versenyeket nyerő, ma már doktorandusz egykori EPMT-s.

Hegyháti Máté
©

Haverok, buli, matek

A jó társaságot a mai diákok is kiemelik. A kaposvári lányok leszögezik, hogy délután már nem matekoznak, „ugyanúgy élünk, mint bármely más táborban a gyerekek: fürdünk, sportolunk, bulizunk”. Lehet kajakozni, focivébét nézni, kézműveskedni, vannak tanár-diák meccsek, sportversenyek. Nyolc szabadidőtanár segít a délutánok hasznos eltöltésében

„Jól érzik magukat, barátkoznak. Közös szerelmük a matematika. Vagy azért, mert tényleg szeretik, vagy, mert tudják, hogy kell a továbbtanulásukhoz, pályaválasztásukhoz” – foglalja össze Pintér tanár úr.

Az általunk megkérdezett diákoknak a szülei és tanárai ajánlották, hogy vegyenek részt az év közbeni és a nyári táborban is. De szívesen jöttek. „Minden tábornak megvan a tematikája. Ennek épp a matek. Azért jöttünk ide, mert szeretjük a matematikát. És ha barátaimmal jöhetek egy olyan táborba, ahol matekozunk, utána együtt vagyunk, az nekünk nagy élmény” – foglalja össze egy 10.-es diák.

©

Szólnak hangosan a prímek

A tábori hangulatra jellemző a hagyományos záróest, ahol mindenki előadhatja a többieknek a tudományát. És, mint mondják, itt egészen meglepő dolgok derülnek ki a „matekzsenikről”. Például, hogy kiválóan zongoráznak, hegedülnek, szavalnak. Egykor egy ilyen táborból indult az országos hírű Kockaéder nevű formáció is, ami (bevallottan) nem annyira a zenei tehetség felvillantásáról szól, mint inkább a matekos humorról: különböző korrekt matematikai kifejezések és definíciókat „énekelnek” a tagok ismert dallamokra.

A csoport tagjai még az X-Faktorban is indultak egykor, de a zsűri nem értékelte a deriválás-tematikát, pedig, ha valaki, hát ők biztosan jóban vannak az X-szel. A rajongók legnagyobb bánatára már nem annyira aktív a csapat, mára mindannyian valamilyen mérnöki, informatikai területen kutatnak-dolgoznak, de sok „daluk” megtalálható a Youtube-on, álljon itt okulásul, mondjuk, a Szóljanak hangosan a prímek című opus:

 

Bevált tehetségprogram, állandó pénzzavarral

Miután kihevertük a dalt (valljuk be, azért örömteli, hogy abbahagyták 157-nél a prímek dalba szedését), térjünk vissza a tehetséggondozó programra.

Pintér Ferenc elmondása szerint az egész modell nagyjából évi 15-17 millió forintba kerül. A gyerekeknek ingyenes az oktatás, de a szállást, étkezést fizetni kell. Van némi kormányzati és uniós támogatás (a fonyódi nyári tábor a 9-11.-eseknek szóló része például Matematikai Nyári Egyetem néven uniós pályázatból valósult meg), és az egyetem is tud adni a hátrányos helyzetű gyerekeknek ösztöndíjat, de a nagyobb pályázatok rendre úgy jelennek meg, hogy azokba az Erdős-program nem tud bekapcsolódni. Egyszerűen nem tudnák úgy átszabni a tevékenységüket, hogy beleférjenek. De mivel ez egy évtizedek óta futó, bizonyítottan eredményes modell, nem is lenne ez célszerű. Céges adományok sem nagyon érkeznek, így aztán állandó pénzzavarral küzd az alapítvány, amelynek legfőbb bevétele a már említett Kenguru verseny lebonyolítása.

Ez azért is elszomorító, mert nem csak a hétköznapi tapasztalat, hanem a kormányzati kinyilatkoztatások is állandóan arról szólnak, mennyire aggasztó helyzetben van a magyarországi természettudományos képzés, egyszerűen nincsenek szakemberek e területen. Érthetetlen, hogy egy ilyen bizonyított, sőt más területeknek is például szolgáló programra miért nincs kiszámítható állami pénz.

©

Miközben kifelé ennek okain gondolkodom, a folyosón összetalálkozom néhány diákkal, akik a faliújságot böngészik. (Ahelyett, hogy a parton lennének, ugye.) Mint kiderül, minden napra van korosztályonként 2-2 feladat, amit másnapra –aki akar – megoldhat. Nem lenne célszerű most idéznem a kifüggesztett feladatokat, nehogy olvasóinkban leromboljam a matematikai önbizalmat, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy akkor tehát mégse mindenki felejti el délutánra a matekot.

Van olyan diák, aki még ilyenkor is, tábori szabadidejében is matekpéldákat old meg.

De, mint tudjuk, nekik ez a hobbijuk.

 

Forrás: http://hvg.hu/elet/20180713_Mit_csinal_a_balatoni_taborban_a_gyerek_Diofantaszi_egyenleteket_old_meg#utm_source=hvg_daily&utm_medium=email&utm_campaign=newsletter2018_07_13&type-id=HvgDaily&user-id=EA7C6398&utm_content=normal

73358624a6057d1e44f7ff4b49847631 825x600

A Táncsics Mihály Gimnázium két diákja: Borbényi Márton és Tóth Viktor is aranyéremmel tért haza a Közép-európai Matematika Diákolimpiáról, amelyet augusztus 22. és 28. között rendeztek meg Ausztriában. Csapatversenyben a magyarok az 5. helyezést érték el.

A két, kaposvári fiútól már az is hatalmas teljesítmény, hogy bejutottak a válogatottba, nem matematika specifikus iskolákból jövő diákoknak ez nagyon ritkán sikerül. Ők viszont a válogatóversenyeken és más megmérettetéseken olyan jól szerepeltek, hogy bekerültek a legjobb hat közé.

A felkészülésre az egész nyaruk ráment, ebben matematikatanáraik, Kubatov Antal és Tóthné Berzsán Gabriella mellett, dr. Pósa Lajos és dr. Dobos Sándor segítette őket. Az anyagi hátteret az Új Európa Alapítvány biztosította a felkészüléshez. A matematika olimpián 10 ország versenyzői mérték össze tudásukat, a geometria, a kombinatorika, a számelmélet és az algebra területén. A magyarok közül a két, kaposvári fiú bizonyult a legsikeresebbnek.

A logikai képességek és a motiváció mindkettőjüknél családi örökség, hiszen Viktornak az édesanyja, Mártonnak pedig mindkét szülője matematikatanár. Emellett viszont mindketten átlagos kamaszok, akik focival, tévénézéssel és olvasással szeretik tölteni szabadidejüket.

 

A fiatalok ebben a tanévben érettségiznek, a jövőre nézve mindkettőjüknek rendkívül nagyratörő tervei vannak. Márton az ELTE-re készül, alkalmazott matematikusként szeretne a pénzügyi, illetve biztosítási szektorban dolgozni elemzőként. Itt jól tudná kamatoztatni logikai, kombinatorikai képességeit. Viktor a neves Cambridge-i Egyetem hallgatójaként képzeli el a következő éveket, ahol a matematikán túl a programozás területén szeretné elmélyíteni tudását. Az ő fantáziáját a mesterséges intelligencia és az algoritmuselemzések mozgatják meg igazán, kutatóként képzeli el jövőjét.

 

Forrás: http://kaposvarmost.hu/hirek/kaposvari-hirek/2016/09/07/az-elmult-50-ev-legnagyobb-matek-sikeret-erte-el-a-tancsics.html

A matematikában kiemelkedő tehetségű középiskolások számára tartottak tanévnyitó ünnepséget Veszprémben a napokban az egyetem aulájában - a Pannon Egyetem Műszaki Informatikai Kara által működtetett Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó Iskolában 2015-ben már a tizenötödik tanév kezdődött. A tanévnyitón Czúni László, a kar dékánja beszédében az iskola tanárainak felkészültségét méltatta, majd a matematika képfeldolgozásban betöltött szerepéről tartott tudományos előadást. Pintér Ferenc, a tehetséggondozó iskola igazgatója az előző tanév sikereit mutatta be. A közlemény megemlíti: a veszprémi foglalkozásra 156 diák jelentkezett a dunántúli régióból, az első hétvégén 124-en vettek részt az előadásokon.

 

Forrás: http://www.mezradio.hu/helyi-hirek-csutortokon_4140

Az oldal cookie-t használ a felhasználói élmény javítása érdekében. Elfogadásával hozzájárul a cookie-k gyűjtéséhez. A cookie-król bővebben: wiki.