„Ma délelőtt a diofantoszi egyenletekről volt szó, majd különböző egykörzős szerkesztéseket csináltunk” – mondja az egyik kaposvári táborozó lány mosolyogva. Valószínűleg elég furcsán nézek rá, mert gyorsan hozzáteszi, hogy délután viszont szabad program lesz: mennek fürödni, vagy ha azt az idő nem engedi, kézműveskedni.
(Nem állom meg, hogy ne fedjem fel azon olvasók előtt, mi fán terem a diofantoszi egyenlet, aki netán nem tudná: „általában olyan egész együtthatós algebrai egyenletek, melynek a megoldásait is az egész – esetenként a racionális – számok körében keressük”. Bővebben, mondjuk itt. Szerencsére a körző és a szerkesztés mindenkinek ismerős lehet.)
A „Bacsákban” vagyunk, azaz a fonyódi Bacsák György Szakgimnázium és Szakközépiskolában. Ránézésre ebben a suliban nem ért véget a tanév, júliusban is kis létszámú csoportok ülnek a termekben, akik a tanárra figyelnek, jegyzetelnek, matekoznak. De mielőtt bárki az oktatási jogok biztosához fordulna emiatt, eláruljuk, hogy ez egy balatoni tábor, konkrétan az Erdős Pál Matematikai Tehetséggondozó (EPMT) immár hagyományos tábora. Délelőtt bizony – sok diák megrökönyödésére – a gyerekek tanórákon vesznek részt.
És mindezt önszántukból teszik! Egy másik 9.-es lány úgy fogalmaz, hogy ő egyszerűen szereti a matematikát. „Olyan ez nekünk, mint másnak a rejtvényfejtés, ha találkozunk egy jó kis matematikai problémával, addig gondolkodunk, amíg ki nem találjuk a megoldást. Egyszerűen jó érzés rájönni a megoldás útjára, sikerélmény. Ha ez nem sikerül, akkor frusztráltak, idegesek leszünk, és ez motoszkál a fejünkben egész nap.”
„A matekot ott hagyjuk a foglalkozásokon”
Be is lesünk Pintér Ferenc, a tábort és az EPMT programot fenntartó Matematikai Tehetségekért Alapítvány (MaTe) elnöke kalauzolásában egy-két terembe. Valóban, ránézésre pont olyan, mintha mindenütt valami normál matek-szakkör folyna, hol függvényekről, hol sorozatokról van szó (A tudósító a halántékához szorított fegyver fenyegetésében sem tudná megmondani pontosan, miről.)
A katedra előtt az ország legjobb matektanárai, a padokban az ország legjobb matekos diákjai.
A napirend úgy néz ki, hogy reggel nyolctól egyig ezek a foglalkozások folynak, onnantól viszont szabadprogramjuk van a diákoknak. Kérdezem az egyiket, hogy később a Balaton-parton, napozás közben is az itt tanultakról fognak-e beszélgetni (már semmin sem lepődök meg), de kiderül, hogy erről szó nincs: „a matekot ott hagyjuk a foglalkozásokon, délután már pihenünk, fürdünk, sportolunk.” Mint egy „normális” gyerek – teszem hozzá. Némileg lesajnáló mosollyal nyugtázzák, hogy már megint ezen rugózom.
Hiszen ők is „normális gyerekek”, csak annyiban különböznek a többiektől, hogy szeretik és tudják is a matematikát. Ők azok, akik rendre résztvevői és nyertesei az országos és nemzetközi versenyeknek, és akikből valószínűleg a jövő legjobb mérnökei, természettudományos kutatói lesznek. A táborba ugyanis az EPMT-ben részt vevő gyerekek jelentkeznek, azaz olyanok, akik kifejezetten tehetségesek matematikában.
Megtalálni a tehetségeket
A programról már Pintér tanár úrral beszélgetünk, aki maga is, a többi tanárhoz hasonlóan, amolyan tábori szerkóban feszít, rövidnadrágban, fehér pólóban. Mint mondja, a tehetséggondozó – különböző előzmények után – 2001-ben indult a veszprémi egyetem informatikai kara fennhatósága alatt, két éve vette át az alapítvány (amely e mellett a Kenguru Nemzetközi Matematika Versenyt is szervezi, könyveket ad ki, tanártovábbképzéseket bonyolít). A célja az, hogy elsősorban vidéken megtalálja és felkarolja a matekból tehetséges gyerekeket egészen kis koruktól az egyetemig.
Amit a fővárosban a Fazekas és még néhány más matematika tagozatos iskola nyújt a gyerekek fejlődéséért, azt próbálja pótolni a vidéken, az ilyen lehetőségektől távol lévő fiataloknak az Erdős-program.
Mint magyarázza, elsősorban a problémamegoldó stratégiákra, a hatékony matematikai gondolkodásra próbálják rávenni a diákokat. Nem eljárásokat gyakoroltatnak be velük, a középpontban a kreativitás fejlesztése és a csoportban folyó munka áll, hiszen „a modern versenyképes gazdaságban előtérbe kerülnek a kooperációval, a kritikai gondolkodással, az információk hatékony feldolgozásával kapcsolatos készségek, egyre fontosabb az együttműködési, az alkalmazkodó, a kommunikációs képesség, az információk hatékony megszerzése és feldolgozása, a képzelőerő, a megszokottól eltérő látásmód.” Mind e mellett természetesen kiemelt cél a matekversenyekre felkészítés is.
Az eredetileg Nagykanizsáról indult program eredményei magukért beszélnek, a tanár büszkén mondja, hogy nemigen van olyan verseny, ahol az első 10-ben legalább 7 gyerek nem itt vértezte volna fel magát.
Mára az EPMT országos, sőt nemzetközi hírű modellprogrammá nőtte ki magát (átvette egy erdélyi egyetem, legutóbb pedig az egyiptomi kopt keresztények érdeklődtek iránta).
Hétvégi matek
A tehetséggondozó hétvégi bentlakásos tréningekre épül, a tanév során két helyszínen, Veszprémben és Szolnokon gyűlnek össze 5-5 hétvégén a diákok, akik egy-egy ilyen alkalommal hét 90 perces foglalkozáson vesznek részt a legjobb magyar matektanárok vezetésével. Ez a pedagógusok számára egyfajta misszió, ahogy Pintér fogalmaz, ők „megszállott emberek, akik a tehetséggondozásra tették fel életüket”.
A diákok pedig jelentkeznek az ország minden részéről, jelenleg mintegy 200 matektehetség vesz részt a foglalkozásokon. Ezeknek a matematikai tréningen túl van egy másik fontos hozadéka is, a motiváló közeg. Ezt már Hegyháti Máté mondja, aki jelenleg tanít a táborban és a tanévközi foglalkozásokon egyaránt, de korábban diákként maga is Erdős-programos volt.
„Azért is fontosak ezek a táborok, mert látjuk egymást. Ott ülnek mellettem azok, akik tavaly megnyerték az országos versenyt. Piszkál, hogy ők jobbak nálam, hiába én vagyok a városi, megyei szinten a legjobb, és ez egyre magasabbra állítja a lécet. Bár abszolút baráti légkör van a táborokban, van egy egészséges versengés is” – emlékszik vissza a diákként országos versenyeket nyerő, ma már doktorandusz egykori EPMT-s.
Haverok, buli, matek
A jó társaságot a mai diákok is kiemelik. A kaposvári lányok leszögezik, hogy délután már nem matekoznak, „ugyanúgy élünk, mint bármely más táborban a gyerekek: fürdünk, sportolunk, bulizunk”. Lehet kajakozni, focivébét nézni, kézműveskedni, vannak tanár-diák meccsek, sportversenyek. Nyolc szabadidőtanár segít a délutánok hasznos eltöltésében
„Jól érzik magukat, barátkoznak. Közös szerelmük a matematika. Vagy azért, mert tényleg szeretik, vagy, mert tudják, hogy kell a továbbtanulásukhoz, pályaválasztásukhoz” – foglalja össze Pintér tanár úr.
Az általunk megkérdezett diákoknak a szülei és tanárai ajánlották, hogy vegyenek részt az év közbeni és a nyári táborban is. De szívesen jöttek. „Minden tábornak megvan a tematikája. Ennek épp a matek. Azért jöttünk ide, mert szeretjük a matematikát. És ha barátaimmal jöhetek egy olyan táborba, ahol matekozunk, utána együtt vagyunk, az nekünk nagy élmény” – foglalja össze egy 10.-es diák.
Szólnak hangosan a prímek
A tábori hangulatra jellemző a hagyományos záróest, ahol mindenki előadhatja a többieknek a tudományát. És, mint mondják, itt egészen meglepő dolgok derülnek ki a „matekzsenikről”. Például, hogy kiválóan zongoráznak, hegedülnek, szavalnak. Egykor egy ilyen táborból indult az országos hírű Kockaéder nevű formáció is, ami (bevallottan) nem annyira a zenei tehetség felvillantásáról szól, mint inkább a matekos humorról: különböző korrekt matematikai kifejezések és definíciókat „énekelnek” a tagok ismert dallamokra.
A csoport tagjai még az X-Faktorban is indultak egykor, de a zsűri nem értékelte a deriválás-tematikát, pedig, ha valaki, hát ők biztosan jóban vannak az X-szel. A rajongók legnagyobb bánatára már nem annyira aktív a csapat, mára mindannyian valamilyen mérnöki, informatikai területen kutatnak-dolgoznak, de sok „daluk” megtalálható a Youtube-on, álljon itt okulásul, mondjuk, a Szóljanak hangosan a prímek című opus:
Bevált tehetségprogram, állandó pénzzavarral
Miután kihevertük a dalt (valljuk be, azért örömteli, hogy abbahagyták 157-nél a prímek dalba szedését), térjünk vissza a tehetséggondozó programra.
Pintér Ferenc elmondása szerint az egész modell nagyjából évi 15-17 millió forintba kerül. A gyerekeknek ingyenes az oktatás, de a szállást, étkezést fizetni kell. Van némi kormányzati és uniós támogatás (a fonyódi nyári tábor a 9-11.-eseknek szóló része például Matematikai Nyári Egyetem néven uniós pályázatból valósult meg), és az egyetem is tud adni a hátrányos helyzetű gyerekeknek ösztöndíjat, de a nagyobb pályázatok rendre úgy jelennek meg, hogy azokba az Erdős-program nem tud bekapcsolódni. Egyszerűen nem tudnák úgy átszabni a tevékenységüket, hogy beleférjenek. De mivel ez egy évtizedek óta futó, bizonyítottan eredményes modell, nem is lenne ez célszerű. Céges adományok sem nagyon érkeznek, így aztán állandó pénzzavarral küzd az alapítvány, amelynek legfőbb bevétele a már említett Kenguru verseny lebonyolítása.
Ez azért is elszomorító, mert nem csak a hétköznapi tapasztalat, hanem a kormányzati kinyilatkoztatások is állandóan arról szólnak, mennyire aggasztó helyzetben van a magyarországi természettudományos képzés, egyszerűen nincsenek szakemberek e területen. Érthetetlen, hogy egy ilyen bizonyított, sőt más területeknek is például szolgáló programra miért nincs kiszámítható állami pénz.
Miközben kifelé ennek okain gondolkodom, a folyosón összetalálkozom néhány diákkal, akik a faliújságot böngészik. (Ahelyett, hogy a parton lennének, ugye.) Mint kiderül, minden napra van korosztályonként 2-2 feladat, amit másnapra –aki akar – megoldhat. Nem lenne célszerű most idéznem a kifüggesztett feladatokat, nehogy olvasóinkban leromboljam a matematikai önbizalmat, inkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy akkor tehát mégse mindenki felejti el délutánra a matekot.
Van olyan diák, aki még ilyenkor is, tábori szabadidejében is matekpéldákat old meg.
De, mint tudjuk, nekik ez a hobbijuk.
